Nevem Terrier. Boston Terrier.

A boston terrier tipikusan az a kutyafajta, amivel nem lehet igazán melléfogni. Egy élénk, leleményes és kifejezetten bohókás kutyáról van szó, akinek határozottan van humora. Mondhatjuk úgy is, képes jót nevetni magán. A csetlő botló, hörgő morgó kis kópé pedig mindehhez olyan jól öltözött, mint egy angol gentleman. Mindemellett tanítani sem nehéz, okos, engedelmes és élvezi, ha a gazdája kedvére tehet. Ha pedig ez még mindig nem győzött volna meg minket: kiválóan bánik a gyerekekkel is. Azt mondhatjuk, hogy bármilyen családba pottyantunk is be egy boston terriert, ott biztosan megtalálja a helyét és elrabolja a szíveket.

Sok jót mondtunk róla, de valóban igaz, hogy könnyen alkalmazkodó. Ahogy minden kutya, ő is szereti a sok sok játékot, közös időtöltést, mozgást, de azért ha elfáradt, nagyon jól el lesz mellettünk a kanapén is. A sok pozitívum, a nevettető jellem és a bohókás kinézete miatt közkedvelt családi kutya. Emellett a tanulást sem veti meg és ezért kutyás sportokban, mint az agility, szintén babérokra tör, de terápiás kutyaként ugyanúgy megállja a helyét.

Jöttem, láttam: boston terrier

Ez a kutya ennél amerikaibb már nem is lehetne, csoda, hogy nem szorította még ki a fehérfejű rétisast a nemzeti szimbólumok közül. Ennél konkrétabban a boston terrier – na kitaláljuk-e honnan? Bostonból származik. Annakidején a tizenkilencedik században még nagyban dívott a kutya -, és egyéb állatviadal, mint szórakozás. Számos kutyafajta kezdte karrierjét, mint harci kutya, és a boston terriert is eredetileg erre a feladatra tenyésztették ki.

Annyit bizonyosan tudunk, hogy 1865-ben Robert C. Hoopernek volt olyan viadalokon elhíresült kutyája, ami egy angol bulldog és egy fehér angol terrier nászából született. Ezt a kutyát egyébként Hooper’s Judge, azaz Hooper bírájaként konferálták fel a ringben, a hangzatos név némileg a mai profi pankrátor mérkőzéseket idézi.

Mint minden jó történet, ez sem lehetne azonban teljes egy titokzatos nő nélkül. Annyit tudunk róla, hogy fehér volt. Az ő fedeztetéséből született Eph, aki már kiköpött boston terrier küllemmel jött a világra. Megindult sebtiben a rokontenyésztés, amit olykor feldobtak egy újabb adag angol bulldog vérrel. A kis méret már ekkor fontos volt, igaz, még a kutyaviadalok miatt. Ám a harcias jellem hamar kikopott a boston terrier lelkéből.

1878-ban szerepeltek először kiállításon, még a bull terrierek között. Igaz, megjelenésük már ekkor annyira elütött a kategóriától, hogy a különcöket amerikai bull terrier-ként jegyezték. Ennek kapcsán később megalakult az Amerikai Bull Terrier Klub, akik kérvényezték a fajta elismerését. A névkérdésen nem agyaltak sokat, de valahogy csak hívni kellett a fajtát, így ekkortájt a németesen precízen körülírt Round-headed bull and terrier néven futott. Azaz kerek-fejű bull és terrier. Hát, nem túl frappáns, úgyhogy 1891-ben átkeresztelték, ahogy a vele kapcsolatos szervezeteket is boston terrierre.

1893-ban végre megkapta a várva várt fajta elismerést, mire a tenyésztők orrba szájba keresztezni kezdtek és heves vitákba bonyolódtak az ideális fül paramétereiről és a méretről. A mai napig nincs egyetlen egységes méret. Három változatot különböztetnek meg, amelyek – csak, hogy még inkább belezavarodhassunk – egymás közt keresztezhetőek.

A boston terrier is lakva ismerszik meg

Az egyik legkönnyebben azonosítható boston terrier jellegzetesség a turcsi orr. Ez egyfelől ad egy kedves, játékos küllemet, de más anatómiai következményekkel is jár. A kutya csak úgy tud táplálkozni, ha nyitott szájjal habzsol, hiszen „nincs annyi száj rajta”, hogy zártan rágjon – vagy legalábbis, ami kutyáéknál annak számít. Éppen ezért rengeteg levegőt nyeldekel közben. Hogy ez miért lényeges? Hát nem azért mert csámcsog.. Hanem mert pukizik.

Így van, ennek a turcsi orrocskának hála, igazi szellentő-masinát kapunk, aki maga lepődik meg leginkább a hátulról kirobbanó hanghatásokon. Ugyanez az ormány a ludas abban, hogy hörög, mordul és horkol. De még, hogy! Mindemellett nem egy ugatós fajta, az pedig nem fogja kivívni a szomszédok haragját, hogy a puszta létezése tele van visszafogott hanghatásokkal. Az arcberendezése inkább idős korára okoz gondokat, amikor légzésproblémákkal küszködhet.

Amire azonban ügyelni kell, az a hőség. Könnyen túlmelegszik, úgyhogy kifejezetten a nyári melegben gondoskodni kell róla, hogy lehűtse magát. Őrá ne számítsunk, hogy szól, jellemzően túlhajtja magát és már későn derül ki a baj.

A boston terrier jellegzetességei

Ami talán leghamarabb feltűnik, hogy mennyire kifejező is az arcuk. Sokszor állapítjuk meg, hogy egy kutya szinte megszólal, olyannyira tud kommunikálni a nézésével, de a boston terrier esetén valóban az egész arcról sugárzik a mondanivaló és kedélyállapot. Emellett könnyű felismerni őket az öltönyhöz hasonló mintázatról. Ez lehet brindle, azaz tarka, fekete és fókaszín. Utóbbi első blikkre kiköpött fekete, de ha meleg fény vetül a szőrre, melegbarna árnyalatot mutat. Akármilyen színben találjuk is, a boston terrier mindig fehér jegyekkel, általában teljesen fehér mellkassal büszkélkedhet.