Kaparófa nélkül is kaparnak a macskák, miért?

Azt minden macskatulajdonos, de általában a nem macskások is tudják, hogy a cicák olykor kaparnak. Mondhatni naponta. És tévedés, hogy ezt azért tennék, mert feltétlenül borsot akarnak törni a gazdájuk orra a lá. Nem mondom, hogy minden macska egy angyali kis tünemény, de alapvetően semmivel sem több bennük a rosszindulat, mint más fajtákban. Szóval most, hogy tisztáztuk, hogy nem azért kell a kaparófa, hogy ne változzanak ördögfiókákká: miért is?

Alapvetően azzal szoktak indokolni, hogy ez egy fiziológiai szükséglet, hiszen máshogy az elhalt karmoktól nem tudnak megszabadulni. Kvázi manikűröznek. Ebben persze nincs hazugság, csak nem tartalmazza a teljes igazságot. Ugyanis ez egy területjelölés is. Ez a nagy tábla, hogy ehlló, itt macska lakik, kvázi a gangszta cica taggelés a tűzfalon, hogy „CJ itt járt”. Ezt pedig értelemszerűen fontos helyeken kell megtenni, nem pedig eldugott lépcsőházi zugokban, ahol senki sem látja. Ezt azon a kanapén kell, amin leginkább ott van a gazdi szaga: tehát a kedvencünkön. Éppen ezért szokott érzelmi kérdéssé nőni ez a probléma, holott a kaparófa nem feltétlenül nagy ördöngösség.

Jó, akkor lesz otthon kaparófa. De hát nem azt kaparja még mindig!

Igen, ez előfordulhat. Ugyanis minden macska egy jellem, külön kis egyéniség, mint tudjuk, a maga idióta kis beidegződéseivel is. Ezek közül egyik, hogy hogyan szeret kaparni. Mert lehet kaparni függőlegesen, teljes testsúlyt belehelyezve, kvázi lógva. De lehet kaparni vízszintesen is, mintha tyúkocska kapirgálna, sőt, úgy is, hogy fölfelé emelgetjük a mancsunkat, mintha szétmorzsolni akarná a felületet. És persze lehet rézsút döntve is kaparni, ami a két utóbbi kombinációja. Úgyhogy elsődlegesen nézzük meg mit és hogyan is rombol drágalátos egyetlen kiscicánk, és egy olyan jellegű kaparófát próbáljunk beszerezni, ami ugyanezt teszi lehetővé.

A másik, hogy az elhelyezés se mindegy. Nem kell ez legyen a végleges helye, de kezdetben annyira meg kell könnyítenünk az átállást a kanapéról a kaparófára, mintha függőt szeretnénk heroinról retekre szoktatni. Első körben tegyük a korábban kapart tárgy mellé amennyire csak lehet. Amikor friss még a kaparófa, hagyjuk, hogy őpuhasága jól körbeszaglássza – erre biztosan sor kerül. Ha már ekkor mekapargatja, halleluja. Ha esetleg nem, akkor finomat megpróbálhatjuk a karmával végigkaristolni a kaparófa felületén. Ha ezalatt azonban azt gondoljuk, hogy erőszakkal lebokszoljuk a fát a macska mancsával, miközben az visítozva ellenkezik és menekülne, akkor ne csodálkozzunk, ha nem használ..

Amit még zen felül esetleg megtehetünk az némi elrettentés az eredetileg kapart tárgynál. Ha rászólunk és azt mondjuk, „nem”, mindig mutassuk meg utána neki a kaparófát, akár tegyük is le elé, vagy fordítsuk arra: ezt igen! A lényeg, hogy a tiltáshoz társuljon egy javaslat is. A macska nem tök hülye, egy idő után érteni fogja, hogy nem a kaparással magával van bajunk. Ha ezután sem hagyja abba, el kell gondolkodnunk rajta, miét? Miért vonzóbb még mindig? Mert fizikailag sokkal jobban lehet kaparófán kaparni. Végső soron kellemetlen szaggal is próbálhatjuk távol tartani: ecet, narancs, citrusos gyümölcsök – bár ezek nem mindegyik kimondottan kanapé barát illatosító.

Ami sokkal jobban bevált elrettentés és nem is okoz maradandó traumát az a felület kellemetlenné tétele. Szőnyegalátét sok cicának nem a kedvence. Hasonlóan a kutyához, amelyik nem akar a parkettára rámenni, bizonyos macskáknak is megvannak a maguk tabujai. Ha a szőnyegalátét nem vált be, próbáljunk kétoldalú ragasztót tenni oda, vagy bármi olyan anyagot, amiről tudjuk, hogy nem kedveli a felületét. Bizonyos macskák az alufólia zörgést sem csipázzák, így ha azt fektetünk oda, lehet elkedvetlenedik, nem mellesleg minket is azonnal „riaszt” a hangdetektor.

Mit tud még a kaparófa?

Nagyon gyakran kombinálják a kaparófát macskamászókákkal, igazi macska-luxuspalotákkal. Ez nem biztos, hogy érdekelni fogja a cicánkat. Mert van, amelyik Bagirának képzelve magát szeret jaguárosat játszani a polcokon és van, aki a bokrok közt bujkálva ront elő a bokánk után kapva. A falakót nem fogja túlzottan meghatni a földre elhelyezett macskakosár, a bokor-tigrist meg a kaparófa tetején létrehozott őrhely nem érdekli túlságosan. Ismerni kell a macskánkat ahhoz, hogy ezt meg tudjuk állapítani, vagy egyszerűen próbáljuk csak ki. Ha előveszed a létrát, azonnal felszalad a tetejére? Vannak tappancs nyomok a szekrény tetejét? Akkor ő egy égbe törő jellem. Ha meg inkább a kanapé mögött bujkál, lesből támad, néha azt se tudod, hol van, akkor ő maga a kis bokor nindzsa.

Mondják olykor, hogy milyen egyszerű egy kaparófa házilag, ami elsőre így hangzik, de nem az. Persze, ha hobbiból szeretnénk megpróbálkozni vele, csak tessék, de ne számítsunk azonnal eredményre, idő, míg hozzászokik és felfedezi magának. Az is idő, amíg mi kitapasztaljuk, ő mit szeret és mi mit hogyan tudunk megoldani. Úgyhogy a legfontosabb ma: figyeljük ki az ő igényeit és aszerint próbáljuk megoldani a dolgot.